Boszorkányfattyak és táltosok
A Régi hiedelem szerint az
alácsempészett gyerekek vagy váltott gyerekek olyan szörnyszülöttek voltak,
akiket a gonosz erők csempésztek oda az anya alá akkor, amikor éppen egy
pillanatra a bába félrenézett. Nem is tekintették őket embereknek, ezért nem is
tartották bűnnek azt, ha megölték őket.
Azóta is a fogyatékos emberekkel szembeni előítélet egyik alapja az
lehet, hogy nem is tekintik őket igazán embereknek. Amikor valaki elkezdi saját
magának bizonygatni, hogy a vak is ember, de közben az jut eszébe, hogy jó-jó
ember, de nem olyan ember, mint én vagyok, az is tipikusan erre utalhat. Boszorkányfattyúnak nevezték azt az állati
jelleget hordozó súlyosan fogyatékos gyermeket, aki úgy jött világra, hogy
anyja az ördöggel hált. Talán részben innen erednek egyes fejlődési
rendellenességek magyar nyelvű megfelelői is: tyúkmell, lúdláb, farkastorok,
nyúlszáj.
A
táltos a pogány magyar hitvilágban különleges képességekkel megáldott jövőbe
látó ember, aki több ujjal vagy több foggal jön a világra. Azt gondolhatjuk,
hogy a társadalom nem ítélt el minden fogyatékos embert, hiszen táltosokra
felnézett, csodaként tekintett rá. A táltosfog azonban csak jel volt, csak az az
ember vált utána táltossá, aki elfogadta nagykorában a hivatást. Részt kellett
vennie egy fájdalmas és kimerítő procedúrán, gyakran ilyenkor idegösszeomlást
kapott vagy epilepsziás rohamban, úgynevezett sámánbetegségben szenvedett. Ha
nem fogadta el a választott hivatást, akkor a többi táltos megnyomorította őt.
Táltosnak lenni nemcsak kitüntetett állapot volt, hanem elkülönülést is
jelentett a többiektől, hiszen bár elismeréssel néztek rá, féltek is tőle és
tisztes távolságban igyekeztek maradni tőle. Tehát egy táltos nem élhetett úgy,
mint a többi ember.
A
középkorban fogyatékos gyermek születését Isten büntetésének tartották. A szép,
a jó, az igaz Istentől származott, tehát ami nem szép, ami rossz, az mögött
Isten büntetését, a gonoszt sejtették. Dante Isteni színjátékának szereplői
közül egy sem volt fogyatékos elvilági életében, de sokakat úgy büntetett meg
Isten, hogy fogyatékossá tette őket, például Mosca dei Limbertinek levágták a
karját, mert egy ember meggyilkolását szorgalmazta. Sőt, a Bibliában is vannak
erre a jelenségre utaló jelek. Amikor Jézus és tanítványai egy vak emberrel
találkoznak, az egyik tanítvány azt kérdezi, hogy ez a vak ember vétkezett vagy
a szülei, hogy vakon született meg?
Összességében
tehát azt láthatjuk, hogy a fogyatékos embereket korábban nagyon negatívan
ítélték meg és sajnos ezeknek a hiedelmeknek a maradványai még mindig élnek a
köztudatban. Sajnos még 2015-ben is előfordult egy olyan eset, hogy egy
nagypapa azért ölte meg unokáját, mert nyúlszájú volt. (http://24.hu/kulfold/2015/07/24/a-fejebe-szurt-injekcios-tuvel-olte-meg-ujszulott-unokajat-mert-nyulszaju-volt/)
Felhasznált szakirodalom
Ø Kálmán
Zsófia, Könczei György (2002). A
Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest: Osiris Kiadó

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése