2016. június 7., kedd

Boszorkány fattyak és táltosok - Vida Fanni

Boszorkányfattyak és táltosok



A Régi hiedelem szerint az alácsempészett gyerekek vagy váltott gyerekek olyan szörnyszülöttek voltak, akiket a gonosz erők csempésztek oda az anya alá akkor, amikor éppen egy pillanatra a bába félrenézett. Nem is tekintették őket embereknek, ezért nem is tartották bűnnek azt, ha megölték őket.  Azóta is a fogyatékos emberekkel szembeni előítélet egyik alapja az lehet, hogy nem is tekintik őket igazán embereknek. Amikor valaki elkezdi saját magának bizonygatni, hogy a vak is ember, de közben az jut eszébe, hogy jó-jó ember, de nem olyan ember, mint én vagyok, az is tipikusan erre utalhat.  Boszorkányfattyúnak nevezték azt az állati jelleget hordozó súlyosan fogyatékos gyermeket, aki úgy jött világra, hogy anyja az ördöggel hált. Talán részben innen erednek egyes fejlődési rendellenességek magyar nyelvű megfelelői is: tyúkmell, lúdláb, farkastorok, nyúlszáj.
A táltos a pogány magyar hitvilágban különleges képességekkel megáldott jövőbe látó ember, aki több ujjal vagy több foggal jön a világra. Azt gondolhatjuk, hogy a társadalom nem ítélt el minden fogyatékos embert, hiszen táltosokra felnézett, csodaként tekintett rá. A táltosfog azonban csak jel volt, csak az az ember vált utána táltossá, aki elfogadta nagykorában a hivatást. Részt kellett vennie egy fájdalmas és kimerítő procedúrán, gyakran ilyenkor idegösszeomlást kapott vagy epilepsziás rohamban, úgynevezett sámánbetegségben szenvedett. Ha nem fogadta el a választott hivatást, akkor a többi táltos megnyomorította őt. Táltosnak lenni nemcsak kitüntetett állapot volt, hanem elkülönülést is jelentett a többiektől, hiszen bár elismeréssel néztek rá, féltek is tőle és tisztes távolságban igyekeztek maradni tőle. Tehát egy táltos nem élhetett úgy, mint a többi ember.
A középkorban fogyatékos gyermek születését Isten büntetésének tartották. A szép, a jó, az igaz Istentől származott, tehát ami nem szép, ami rossz, az mögött Isten büntetését, a gonoszt sejtették. Dante Isteni színjátékának szereplői közül egy sem volt fogyatékos elvilági életében, de sokakat úgy büntetett meg Isten, hogy fogyatékossá tette őket, például Mosca dei Limbertinek levágták a karját, mert egy ember meggyilkolását szorgalmazta. Sőt, a Bibliában is vannak erre a jelenségre utaló jelek. Amikor Jézus és tanítványai egy vak emberrel találkoznak, az egyik tanítvány azt kérdezi, hogy ez a vak ember vétkezett vagy a szülei, hogy vakon született meg?
Összességében tehát azt láthatjuk, hogy a fogyatékos embereket korábban nagyon negatívan ítélték meg és sajnos ezeknek a hiedelmeknek a maradványai még mindig élnek a köztudatban. Sajnos még 2015-ben is előfordult egy olyan eset, hogy egy nagypapa azért ölte meg unokáját, mert nyúlszájú volt. (http://24.hu/kulfold/2015/07/24/a-fejebe-szurt-injekcios-tuvel-olte-meg-ujszulott-unokajat-mert-nyulszaju-volt/)

Felhasznált szakirodalom


Ø  Kálmán Zsófia, Könczei György (2002). A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Budapest: Osiris Kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése